Kazettás videomagnók

Napjainkban a széles körben elterjedt videoeszközök között első helyen állnak a videomagnók, közülük is elsősorban a közhasználatú kazettás változatok. Ezek működésének elvi alapjai ugyanazok, mint a hangrögzítő magnetofonoké. A rögzítendő videojel nagy sávszélessége és a megkövetelt sokféle szolgáltatás miatt azonban a videomagnók sokkal bonyolultabb felépítésűek, mint a mágneses hangrögzítők. A kazettás videomagnók fejlődése során - ami még ma is tartó folyamat - sokféle rendszer (szabvány) alakult ki, amelyek sok tekintetben különböznek egymástól, pl. a kazetta és a szalag méreteiben, a rögzítési formátumban, sőt a rögzítendő jel átalakításának módjában stb. A jelentősebb kazettás rendszerek közül pedig a Betamax, a VHS és a video 8. Bár az általános ismertetőből sok minden érvényes a professzionális rendszerekre is, ebben a könyvben kizárólag az utóbb említett rendszerű fogyasztói készülékekkel, ezen belül is elsősorban a VHS videomagnókkal foglalkozunk. Az adott terjedelem nem teszi lehetővé, hogy valamennyi rendszert a VHS-hez hasonló részletességgel tárgyaljuk. Reméljük, hogy a könyv a terjedelemből adódó hiányosságai ellenére jelentős mértékben hozzájárulhat a fiatal szakembergárda és az érdeklődő amatőrök ismeretanyagának bővítéséhez. Az egyes áramköri megoldásokat didaktikai okokból többnyire diszkrét elemekből felépített (tranzisztoros) kapcsolásokon mutatjuk be, noha a mai képmagnókban a funkciók túlnyomó többségét integrált áramkörökkel valósítják meg.

Mutass kevesebbet