Kedves lovakról, furcsa emberekről

Török ​Imre egy letűnt, alapjait vesztett, túlhaladott életforma utolsó tanúinak egyike. A hirtelen világvárossá serdült Budapest, a Millenniumot ünneplő Magyarország napjait füstös kávéházakban, hangulatos tabáni kiskocsmákban, a kocsikorzón, a Monarchia nagy lóversenyterein és híres fürdőhelyein vagy éppen vidéki garnizonjaiban , példásan vezetett vagy a „bankok felé indult” birtokain töltő úri és kevésbé előkelő társasága életét látta, figyelte meg közelről. Tanúja volt az első világháború utáni éveknek is, történelmi vonatkozású elbeszéléseket hallgatott a háború után a bécsi fiákeresek társaságában, s megfordult a „lószakmában valakinek számító” monarchiabeli nevezetességek otthonaiba is. A 80. évén jóval túl járó szerző-több sikeres, a lóval, lóversenyzéssel kapcsolatos mű egyedüli és társszerzője-egy szemfüles riporter fél évszázad alatt szerzett tapasztalatait írja le élvezetes, szemléletes stílusban. Hősei gyakran rangjuknál, vagyonuknál fogva ismert személyiségek,máskor hírnevüket kiváló tulajdonságaikkal kivívó írók, művészek, közéleti egyéniségek és az előbbiek regényalakjai, valóságos személyek, akikről a legtöbbet Krúdy műveiben olvashatunk,ismét máskor kétes hírű , inkább hírhedt kalandorok, szerencselovagok, nagy gavallérok és dúsgazdag kurtizánok, akiknek emlékét mind a mai napig legendák, szállóigék, tárgyak, épületek őrzik…

Mutass kevesebbet