Keleti magyarok nyomában (aláírt, számozott)

Ignácz Rózsa: Keleti magyarok nyomában. Regényes útirajz Biczó András rajzaival. II. kiadás. Budapest, (1941). Dante. 1 t. (portré) + 198 + [2] p. Számozott példány: 1305. A szerző portréja alatt autográf aláírással (a nyomtatott ajánló alatt). A kötet szerzője, Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. január 25. – Budapest, 1979. szeptember 25.) színésznő, író, műfordító. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában". 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották. 1945 és 1947 között lektor a Fővárosi Kiadónál, majd a Református Élet szerkesztője. 1947-től tíz évnyi hallgatásra kényszerült, újabb munkái csak 1957 után jelenhettek meg. Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. Fülszöveg: "A nagy erdélyi írónő 1938 és 1940 között beutazta egész Kelet-Európát, a szovjet-határtól a Fekete-tenger bolgár partjáig, mindenütt magyarok után kutatva, hogy hírt hozzon az orosz határszélen élő bukovinai székelyekről, a moldovai csángókról,a dunai kikötők magyar hajósairól, Bukarest és a Dobrudzsa magyarjairól. E regényes útirajz egy új magyar világot tár fel előttünk, amely úgyszólván itt van a szomszédságunkban és mégis mintha óceánok választanák el tőlünk elhagyatottságában." Előszó: "Mikor első bukaresti utamról hazajöttem, úgy éreztem, hogy az óromániai magyarság ügye nem az én személyes írói ügyem. Több annál. Kaptam Bukarestben egyik papbarátomtól egy kartonlapból készült perselyt, melyre ezt nyomatták: „A Regáti Missió Barátai". Ha felkértek valahol előadásra, hogy a keletre szakadt magyarokról beszéljek, magammal vittem a kartondobozt s mondókám után perselyeztem. Egy éven át ilyen perselypénzből sikerült a konstanzai magyar gyülekezetet segélyeznünk. A filléres segítségben még hittem akkor. Ha restelltem is, hogy a regáti magyarság sorsán gyökeresen változtatnunk nem lehet, - mert nem tudunk, vagy erőtlenek vagyunk hozzá, - mégis valamelyes cselekedetnek éreztem az érettük történő kéregetést. A kicsi, de biztos társadalmi segítségben bíztam. Nemsokára azonban szomorúan tapasztaltam, hogy csak sajnálkozni tudunk, hogy kis közösségeink szívcsavaró előadások hallatán felbuzdulnak és egyesek, - rendszerint szegény emberek - elvesznek a maguk filléreiből, hogy adakozván jobbnak érezhessék magukat. Csak éppen nagy, céltudatos, kitartó áldozatot nem vállal senki." (Ignácz Rózsa Munkái.) Illusztrált kiadói félvászon kötés.

Mutass kevesebbet