Kényszerpályán

Erdődy Gábor tanulmánya az 1848/49 fordulóján kényszerpályára szorított Magyarország politikai közvéleményének az ország nemzetközi pozíciójáról alkotott álláspontját, annak változásait rekonstruálja. Bemutatja a Habsburgokkal való szakítás vagy kompromisszum-kötés dilemmájával, a közjogi alap újraértelmezésének kérdésével kapcsolatos eltérő stratégiai megközelítéseket, és felvázolja az önvédelmi felkészülés nemzetközi környezetét. Rámutat, hogy bár az európai fejleményeket vizsgálva Kossuthék érzékelték az ellentmondásokat és negatív tendenciákat, mégis reménykedtek abban, hogy az esetleges cári intervenció ellenében a magyarság végül is nem marad egyedül. A magát kényszerhelyzetben érző és a tavaszi hadárat sikereiből erőt merítő magyar politikai vezetés az előremenekülés tudatos vállalásával, a trónfosztással válaszolt a nemzet beolvasztására irányuló kihívásra. A klasszikus konzervatív nagyhatalmi politika negatív tanulságait felismerve Közép-Európa forradalmi töltetű mozgalmai felé fordult, és pislákoló reményeihez fogódzókat a párizsi belpolitikai helyzet kiéleződésében, a délnémet és az itáliai forradalmi törekvések újbóli fellángolásában, az angol közvélemény radikalizálódásáról és a palmerstoni politika óvatos megváltozásáról kapott hírekben keresett. Egyidejűleg bízott a nemzetiségekkel való megbékélés létrejöttében. A cári intervenció kiteljesedése azonban megpecsételte a szabadságot védelmező magyar ellenállás sorsát.

Mutass kevesebbet