Kép és mítosz

A mítosz, szemben a fogalmi gondolkodással, képekben, történetekben beszél, és a már idegölően és dögletesen unalmassá vált fogalmi gondolkodásnak egy olyan alternatíváját kínálja, amellyel - ha valós élménynek fogjuk fel a létünket- mindazt felmutathatjuk, amit felmutatni érdemes. Ezért önkéntelenül és természetesen adódott, hogy egy mítosz lényegéről szóló beszéd maga is képi (vagy képes) legyen, a történetek mellé helyezze a képzőművészet legfontosabb alkotásait. A köntös maga a művészet. Az ismeret nem képes ezen áthatolni, ezért magát a rejtekező köntöst kell látnunk és láttatnunk, hogy megsejtsünk valamit abból, amit Isten elrejt a fürkésző tekintet elől. Az ismeret, a megismerés a nagyra törő ember vágya, hogy Istent játsszon. A megismerés csak úgy törekedhet az abszolútum felé, ha szem előtt tartja, hogy azt el nem érheti. A tekintet lát, de maga a tekintet nem látható. Vagy, ahogy Platón írja, a fény nem látás, de látás csak általa van. Az embernek ismernie kell a helyét ebben a világban. Ezért ez a könyv csak kérdez, miközben felvázolja a mitológiáról való elmélkedést, egy konkrét mítosz tükrében elemez, láttat, láttatni akar és elmesél; bemutatja a lehetséges mítoszértelmezések közül a történeti és a filozófiai felfogást, sok-sok képpel alátámasztva; egyes konkrét mítosz kapcsán képi megformálásokat vonultat fel; mindamellett, hogy ismerteti magukat a mítoszokat (első történet), maga is vállaltan nagyon szubjektív magyarázatokat (második történet) fűz hozzá. Konklúzióként: talán nem mond semmit. Hiszen az embernek ismernie kell a helyét ebben a világban...

Mutass kevesebbet