Képes krónika

A Marosvásárhelyen élő Székely János öt drámáját tartalmazza a kötet. A szerző szerényen krónikának és még szerényebben kísérleteknek nevezi őket, holott a kivételes műgonddal, példátlan gondolati igényességgel szerkesztett darabokból kitűnik, hogy Székely János nem krónikási szinten, hanem költő-filozófusként vall világunkról: kollektív kényszerűségről és egyéni felelősségről, egyetemes meghatározottságról és az akarat szabadságáról, jó szándékról és ama bizonyos útról, mely jó szándékkal van kikövezve. Arról, amiről századunkban olyan sokan vallottak, és amit oly sokan feszegettek drámában, lírában, regényben: hogyan nem lehet felmutatni az akarat eredményét, ahogyan az eszmény kívánná, de hogyan mutathatjuk föl egyénileg - a tett vállalásával - akaratunk szabadságát. Székely János, akinek egész költészetén végigvonul az emberiességért, az életért, a folytonosságért való helytállás módozatainak a kutatása, e drámákban összegezi művészi hitvallását: "Az méltó csak az emberhez, ha már / Felismerte egyetlen fátumát, / Amely övé csupán és senki másé, / Hogy elvállalja és elébe menjen". A Profán passió Júdása, Caligula helytartója, Dózsa György, a Protestánsok hugenottái ezt a fátumot vállalják mindannyian: nem a főhajtás árán megmentett életet, hanem a fővesztés árán megmentett eszményt.

Mutass kevesebbet