Keresztények az ezredfordulón

Szabó ​Ferenc SJ (szül. 1931) 1953-ban lépett a jezsuita rendbe. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán francia-magyar szakon tanult. 1956-ban, a forradalom leverése után, fiatal rendtársaival külföldre távozott. A belgiumi Leuvenben végezte rendi filozófiai és teológiai tanulmányait. 1962-ben Brüsszelben pappá szentelték. 1964-66-ban Párizsban teológiai doktorátust szerzett Szent Ambrus krisztológiájából. 1967–1992 között a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, illetve, 1972-től vezetője volt. 1992-ben hazaköltözött, azóta Budapesten a Távlatok című világnézeti, kulturális és lelkiségi folyóirat főszerkesztője. P. Szabó számos világnézeti, filozófiai, teológiai és irodalomkritikai könyvet tett közzé. Központi tematikája volt – a Vatikáni Rádió adásaiban és a különböző folyóiratokban megjelent tanulmányaiban – a modern hit és hitetlenség kérdésköre. Korunk keresőivel párbeszédet folytatva mutatta be a keresztény hitet, és így a zsinati korszerűsödést szolgálta. Közben szakszerű kutatásokat is folytatott (krisztológia, Pázmány és Prohászka életműve). 1981-től versekkel és műfordításokkal is jelentkezett. Mostani kötete átöleli az utolsó évtizedeket. A hit és hitetlenség kérdéseivel foglalkozó I. rész után (amelyet Az emmauszi úton c. könyvéből vett át) főleg a Távlatokban megjelent olyan tanulmányokat gyűjtött össze, amelyek támpontokat nyújtanak az ezredfordulón tájékozódni akaró keresztényeknek az új evangelizáláshoz és korszerű elkötelezettséghez.

Mutass kevesebbet