A keresztnevek eredete

Részlet a könyvből: Nevedet a tenyerembe írtam, Így szól a Biblia Isten szava, s arra utal, hogy a név mindenkor a személy kifejezője. A személyé, aki a maga önállóságában, felelősségtudatában másokért is él, nem csupán önmagáért. Él és cselekszik. Antik írás örökítette meg azt a híressé vált mondást, amely szerint, ha valaki fölveszi a nevét, de a névvel járó menyegzői ruhát nem, semmis sem ér. Vagyis azt az emberi méltóságot kell fölvenni, amely a "szent valóság" egységében kijár neki. A nevek mindig kíváncsiságot ébresztenek: miért éppen azt a nevet kapta valaki a keresztelésekor. Jóllehet a szülők döntik el, de továbbá már csak azé marad, akit jelez. Előfordul, hogy valaki az embertársát (fiú a lányt, lány a fiút, üzlettárs az üzlettársát stb.) csak telefonon keresztül ismeri meg legelőször, s aztán ha találkoznak, bevallják egymásnak: nem ilyennek képzeltelek, de a neved után sejtettem, ki vagy. Megérzett valamit a másikból? (E sorok írója is így járt néhányszor). Persze korántsem arról van szó, hogy a nevet bármiféle misztifikációs lepellel borítanánk le, amit könnyedén leránthatunk róla.

Mutass kevesebbet