Keresztül-kasul az életen

Olvastam Simon Dubnovról, a híres történészről. Állítólag százéves (valójában nyolcvanvalahány, mert 1860-ban született), korában foglalták el a németek Rigát. Vérfürdőt rendeztek a zsidók közt, gyilkoltak és gyújtogattak. Az öreg történész derekáig érő ősz szakállával (tényleg a derekáig ért?) rohant, (már ahogy öreg történészek rohanni tudnak), előttünk végig az utcán, dörömbölt minden kapun. Azt kiáltozta: "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik!" Egy SS tiszt utolérte, és megölte. Nem lehetett nehéz dolga, előnyt adhatott a szakállas vénembernek, akinek lobogott derekáig érő ősz szakálla (tényleg a derekáig ért?) és minden zsidó lakhelyénél meg kellett állnia és bekiabálni. Senki se tudja, ki hallotta Dubnovot. Kevés tanú maradt. Különben is, a szó elszáll. Dubnov organikus nemzetszemlélete régimódi. Tizenkilencedik századi jelenség volt. Másként látjuk a világot, ennél fogva a múltat. A zseniális történész, ne kerülgessük a szót, föltehetően elavult. Kritikával kell olvasnunk, persze másféle bírálatra gondolok, mint amit az SS tiszt fölötte gyakorolt. Fő műve azért is maradt közöttünk. Azóta is halljuk "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik."

Mutass kevesebbet