Keresztyén tanitások és imádságok

Szikszai György (szerk.). Keresztyéni tanítások és imádságok a keresztyén embernek különb-különbféle állapoti és szükségei szerint, melyeket a vélek élni akaróknak lelki hasznára és épületére három szakaszban készített s kiadott Szikszay György. Budapest, 1900. Rózsa Kálmán és neje (Ny.). [6], 688, [8] p. Könyvkötői műbőr. / Előljáró beszéd a keresztyén Olvasóhoz! Két kiváltképen való nemes célja van a mi életünknek: egyik, hogy az Isten dicsőíttessék miáltalunk; a másik, hogy a mi embertársainknak használjunk. Mit ér ez az élet, ha nem ezeknek a céloknak a szolgálatára fordítjuk? Bizonyos kevés számú esztendő, egynehány jó és gonosz nap után elmúlik, mintha soha nem lett volna. Micsoda haszna van akkor az embernek minden ő munkájából, mellyel munkálkodik a nap alatt? (Préd. 1:3.) Ha kincset gyűjt, ha becsületet szerez, ha boldogságra, gyönyörűségre szert tesz: mit ér, mikor az élet maholnap semmivé lesz? Bizonyára csak az a mi életünkben valami, amit az Isten dicsőítésére, embertársainknak hasznára és azzal együtt üdvösségünk munkál ására fordítunk, a többi mind hiábavalóság; csak hiába él, aki ezekre nem fordítja az ő életét. Sőt, ha ama Similis nevezetű nagy úri ember, Hadrianus császár alatt nem tartotta életnek azt az időt, melyet a főtisztségekben eltöltött, hanem csak azt tartotta életének, melyet halála előtt hét esztendő alatt csendes magánosságban töltött el, ily felírást tétetvén a maga koporsójára: „Similis hic jacet, cuius aetas quidem multorum annorum fiit: septem tamen duntaxat annis vixit"; azaz: „itt fekszik Similis, akinek élete sok esztendőre terjedett, de aki mégis csak hét esztendeig élt", - sokkal méltóbban mondhatni azt, hogy, akármennyire terjedjen a mi életünk, csak annyit élünk, amennyit abból Isten dicsőítésére és használásra fordítunk, azonkívül való időnk nem érdemli, hogy életnek tartassék. Ennek meggondolása indított s vitt engem is arra, hogy midőn hivatalom nyilvánosan való gyakorlásának félbeszakasztatása miatt élő nyelvvel nem lehetett, írás által igyekeztem, amennyire az én együgyűségemtől telhetik, hasznossá lenni és az én magánosságomban is az Isten dicsőítésére és keresztyén felebarátaimnak a lelkiekben lehető építésére munkálkodónak találtatni...

Mutass kevesebbet