Két hold alatt / Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza

Zelk Zoltán özvegye, Sinka Erzsébet dokumentumszerű hitelességgel írta meg Zelk Zoltán életrajzát, amely 2000-ben jelent meg Két hold alatt címmel. Egy nehéz életű, de az életet mindennél jobban tisztelő ember alakja bontakozik ki benne. Sinka Erzsébet létrehozta azt, amit Zelk Zoltán mindig szeretett volna, de már nem tudott megvalósítani. Az előszóban olvashatjuk egy 1975-ös feljegyzését: „Harminc éve tervezem, de félek, hogy már nem tudom megcsinálni: önéletrajzom megírását. Ha kaphatnék még két-három olyan évet, hogy asztal mellett ülve dolgozhatom, akkor megírnám. Nem azén, mert olyan fontos egy ember élete. De ha nem sikerül, megíratlan marad a miskolci templomudvar, nem rajzolhatom meg a szatmárnémeti munkásokat és parasztokat, amilyeneknek én láttam őket, s megíratlan marad, hogy mit éreztem a Horthy-korszak toloncházában, s mit az általam kívánt rendszer börtönében.” Zelk 75 évéből Sinka Erzsébet csak az utolsó tíznek volt részese, de az egész életutat feldolgozta. S ebben Zelk segítette: a mégis megírt novellákkal, emlékezésekkel, vallomásokkal, töredékekkel, az együtt töltött évek esti beszélgetéseivel s persze a versekkel. Hisz köztudott, hogy a költő mennyire „realista” volt, mindig azt írta meg – hol azonnal, hol jóval később –, ami ténylegesen megtörtént vele vagy környezetében. Sinka Erzsébet pedig így gondolkozott: „Megtanultam együtt élni emlékeivel annyira, hogy már magaménak éreztem őket. Megpróbálom láttatni, amit látott, felidézni, akiket-amiket ő felidézett. Most már csak én ismerem őket. Élni akarnak.” S munkához kezdett. Olvasóinak örömére.

Mutass kevesebbet