Két kézzel búcsúzik a leopárd

"Doktor Touswoos, a teherfuvarozó, a furgon vezetőkabinjában várakozott, hogy Kremkus, a műfordító, megadja neki a jelet, intsen az ablakból, vagy az udvarra kisétálva odaszóljon, Doktor Touswoos, hozhatják a bútorokat. Kremkus előbb újra és újra bejárta a házat, megtapogatta a falakat, az ajtókereteket és kilincseket, egyik szoba után a másikban állt meg, vizsgálta, megfelelő-e a kilátás, hogy megfelelő lesz-e később, hogy mire, talán csak a műfordításhoz, pontosan tudni akart mindent a házról, mintha csak most döntene arról, megvásárolja-e a házat, melyet valójában már hetekkel ezelőtt megvásárolt. Az előző tulajdonos, a tésztaügynök munkájáról Kremkus csak annyit tudott, hogy bizonyos napokon felvásárolta a tésztát, más napokon pedig továbbadta, ám nyilván szabadnapokat is tartott, amelyeken kikapcsolódott és távol tartotta magát a tésztától, de Kremkus mást nem is gondolt a tésztaügynökről, mert a tésztaügynök után semmilyen szag nem maradt a házban, se tészta-, se ügynökszag, mintha az ügynök nem is lakott volna itt, ezt csak alibiháznak tartotta, ahol talán épp néhány órányi szabadidejét töltötte, messze a várostól."

Mutass kevesebbet