Két oroszlán között

A kötetnek, mely Illés Endre világirodalmi témájú tanulmányait, jegyzeteit s a hétköznapot a művészet ünnepéig meghosszabbító városképeit tartalmazza, annyi hőse van, mint egy klasszikus regénytrilógiának. S olyan hús-vér elevenek is, nemcsak a főszereplők, Stendhal, Maugham, Csehov, és Gorkij, Mauriac, de az epizódisták is, Ibsen, Hauptmann, Strinberg, Nerval, Graves, Jammes, bár kevesebb teret kapnak az írótól, elég nekik egyetlen gyors és biztos kézzel felvázolt jelenet, máris előttünk állnak, s bemutatják magukat teljes emberi-írói mivoltukban. A nevek sorrendje talán meglepő, de az író hosszas töprengés, többszöri próba után a szerkezet alapelvként saját "alaprajzát" választotta. "Miért ne mutatnám be írásaimat abban a rendben, ahogyan tájékozódás, kedv, alkalom, a kor és a véletlen életre hívta őket? - írja. - Tudom, ez is veszélyes labirintus. De múltakat idéző vallomás is."

Mutass kevesebbet