Kétségektől a lehetőségekig

Részlet a könyvből: Öt tanulmányt bocsátok közre. Örömmel és egy kicsit szorongva. Tehát úgy, ahogy szokás. Egyetlen, korán érő és el nem múló szenvedélyemről szólnak, az irodalomról. De nem közvetlenül, csak közvetetten. Amint a tényleg nagy szenvedélyekről beszél a valamennyire is szemérmes ember: Vagyis nem magáról az irodalomról van szó, hanem az irodalom elméletéről. Az irodalomismeretről. Annak teóriájáról, módszeréről, nagy és kevésbé nagy kísérleteiről, de főképpen lehetőségéről és lehetetlenségéről. És itt megint szükséges egy megszorítás. Mert még az irodalom elméletéről sem közvetlenül van szó, kifejtő-állító módon, hanem inkább kritikájáról, tagadó-kérdező módon. Arról, mi jó és mi nem jó, mi eleven, mi halott az irodalomelmélet megközelítési módjai közül. Erről beszél a kötet nagyobbik fele. A közhasználatban levő irodalomelméleti kézikönyvekről szóló dolgozat; a Horváth János életművéről és a fiatal Lukács György műfajelméletéről szóló tanulmány. Csak a kisebbik fele állít valamit. Így az a dolgozat, amely az irodalom helyét kutatja a művészetek között; és a másik, az epika műfaji sajátosságait tárgyaló. Indokolni kell az arányokat is, meg a kétszeresen áttételes, megduplázott elméleti jelleget is.

Mutass kevesebbet