Ki kérdezett...?

Ezek apró tanulmányok, a szónak mai értelmében. Talán szabad már halkan és óvatosan kimondani megint a „tanulmány'' szót, anélkül, hogy okvetlenül költői művekről, művészi alkotásokról készült disszertációkra gondolna az olvasó. Talán elhiszik már, hogy egy szó, egy fogalom, egy tárgy, odakünt, a valóság világában nemcsak közvetve, műveken keresztül inspirálhatja a gondolkodót, hanem közvetlenül is - csakúgy, mint a költőt -, hogy ez a szó „szerelem" és „halál" és „éhség'' és „munka" és „pénz" a szív húrjának s az értelem idegének billentyűit egyszerre is leütheti, nemcsak egymásután - hogy tetszésemre, hangulatomra bízhatom: verset írjak róla, vagy értekezést, - hogy néha a vers, néha meg az értekezés közelíti meg jobban ugyanazt a Megközelíthetetlent. Ezek most értekezések - mondjuk még szárazabban: fogalommeghatározások. Vagy szerényebben: címszavak. Címszavak a Nagy Enciklopédiához, amit tíz év óta emlegetek, s amiről (ha kik ismernek, emlékeznek rám, tudják, mikor megszólalok, mit folytatok, hol hagytam abba legutóbb) egy novellában, egy humoreszkben, egy versben ábrándozom néha, makacsul és kitartóan, e század hajnalán, mint Rousseau és Diderot ábrándozták a tizennyolcadik század közepén.

Mutass kevesebbet