Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén

Mindig is vonzott Japán és minden, ami hozzá kapcsolatos, így nem volt kérdés, hogy én is el szeretném olvasni Japán legnagyobb könyvsikerét. Nagyon tetszik a könyvborító, ami kellően japán és letiszult a könyv témáját tekintve. Nem egysíkon halad végig a történet, az író ugrál az időbeli történések között. Az első oldalakon már abba az időszakba csöppenünk, amikor Aki már nincs ezen a világon, és csak ezt követően ismerjük meg Aki és Sakutaro történetének, ismertségének kezdetét. Aki nagyon fiatalon eltávozott leukémiában, ami a barátjából a szerelméé vált, szintén tizenéves „Sakuchan” számára elviselhetetlen fájdalom. A történetben megismerhetjük hogyan mélyülnek el Sakutaro érzelmei Aki irányába, azt követően az író bemutatja hogyan romlik fokozatosan Aki állapota és hogyan élik meg ezt az időszakot a szerelmesek. Aki nagy álmát, az Ausztráliába utazást sajnos már saját erejéből nem élhette át. Kicsit rövidnek éreztem a történetet, szívesen olvastam még volna Aki és Sakutaro történetéről, bár sajnos kevés közös idő adatott meg nekik, így nincs is kifejezetten hiányérzetem, inkább csak sajnálom, hogy ilyen szomorú lett a történetük vége. Sokat filozofáltak azon, hogy van-e túlvilág, amit kezdetben Sakutaro elutasított, de Aki elvesztése után változtak a nézetei és úgy érezte, hogy Aki valójában mindig ott marad vele. A közös emlékeik újraélése, a közösen bejárt helyszínek felkeresése, és Aki végakaratának megfelelő „temetés” mind segítette Sakutarot a gyász feldolgozásában. Tetszett a nagypapa mellékszála is, örültem volna, ha ez is kap egy méltó lezárást a könyvben, és kiderül, hogy sikerrel járt-e Sakutaro. Az utolsó pillanatok, és Aki végleges, testi jellegű elengedése is egy újabb lépcsőfok ahhoz, hogy Sakutaro tovább tudjon lépni, és ismerkedni tudjon mással is, ami bár nagyon szomorú, de szükségszerű lehet, hiszen az élet nem áll meg. A szomorú vég ellenére nagyon kedves és aranyos történet, és azt kívánom mindenkinek, hogy ne éljen át soha hasonló fájdalmakat.