Kierkegaard Budapesten

Szerfölött különös módon, s váratlan szerencsével jutottam azokhoz a kéziratokhoz, amelyeket most közreadok - kezdhetném ismerős iróniába burkolt idézetttel rövid írásomat, mely bevezeti az itt következőket. S talán nem is járnék messze a megsejthető igazsgától - semmiképpen sem hazudnék azonban a különösségről, vagy a szerencséről szólva. Legalábbis a valóságnak azt a vetületét illetően nem, mely kötetünk címében amolyan útijelentést sejtet: hát hogyan is töltötte napjait Kierkegaard Budapesten? Az irónia és imitáció határvidékén azonban- mielőtt rövidesen komolyabb és lényegretörőbb leszek - azt még előre kell bocsátanom Kierkegaard-ral, hogy "korunk nem csupán a kereskedelem, de az eszmék világában is valóságos kiárusítást rendez". És efféle javakban eddig szűkölködő vidékre szükségképpen áramlik be a kétséges dugáru és a klasszikus minőség, a dömpingcikk és a bóvli. S ez persze nem csak természetes, de valamiként rendjén való is, ám fokozottab feladatot ró azokra a szerencsésekre és különcökre, akik azt a sorsot választották, hogy efféle kéziratokkal bíbelődjenek.

Mutass kevesebbet