Kihívás I-II. (dedikált)

… ​Amikor megpillantottam a 12-13 méter magas alaphullámzás fölé 5-6 méterrel magasodó hullámszörnyet, fejemet úgy rántottam vissza, mint a vércsét megpillantó pocok. A retesz kiálló részébe beleütközve felső szemhéjam azonnal felszakadt. Arcomat egy pillanat alatt elöntötte a vér, s nyomban utána a konyhaasztalt is, mert a tűzhelyet felfüggesztéséből kitépve, odazuhantam. Átkozott legyen a nap, amikor elhatároztam, hogy a világnak e tébolyult vizére szállok! … … Egyre jobban fázom, főleg a nyirkosság miatt. Miután ruháim zöme honvédségi adomány, lábamra tábornoki, báránybőr bélésű csizma került. Egy jelmezbálban biztos helyezésre számíthattam volna. … … Mostanában sokat beszélgetek az állatokkal. Ma például egy albatrosz nagyságú szula szállt le a Salammbô farhullámaira. Bontottam neki halkonzervet, de ez láthatólag nem érdekelte. Eltávolodott és újra visszajött. Látszott, hogy nem az étel, csak pár jó szó hiányzott neki. … … A csillagfényes éjszakákon győz a honvágy, a család, a barátok, a haza hiányának érzése, ugyanakkor ösztöneim mintha azt diktálnák, hogy kár siettetni az időt, kár ilyen gyorsan kirohanni a paradicsomból. …

Mutass kevesebbet