Kilenc vesszőparipa

Méhes ​György regényt írt a magánéletről. Azokról a látszólag szürke mindennapokról, amelyeket a korabeli erdélyi magyar ember megélt. Küszködve, szenvedve, mégis a jövőbe vetett töretlen bizalommal. És rengeteg iróniával. A könyv első része két család versengéséről szól. A viszály tárgya szinte középkori: melyik család képes nagyobb lakodalmat rendezni eladó lányának. Ebbe a látszatra banális történetbe keveredik aztán minden: apai érzések a vőlegény iránt, apró áskálódások, házastársi viták. A második rész egy hazai kempingben eltöltött néhány napos pihenés megejtő sztorija. Ahogy a szerencsétlen férj nem tudja felverni a sátrat, ahogy a konzerveken összekverednek a címkék, ahogy a majdnem szakadékba zuhant lakókocsit a sátorózók hősies módon kimentik- szinte burleszkfilmbe illő jelenetek. Méhes ezen a „burleszkiségen” nem is akar felülkerekedni, így éreztetve a mindennapi élet kisszerűségét. A harmadik szerkezeti egység hangulata más. A Méhes család- akkor szokatlan módon- kiutazhat külföldre, bejárják Jugoszláviát, mert csak oda mehetnek, a sok nép, a barlangok, az ódon színházak földjére. Itt aztán a katartikus élményektől az anti-katartikus élményekig minden megtörténik a házaspárral.

Mutass kevesebbet