Kim

Szerb Antal szerint a Nobel-díjas Kipling legjobb regénye a Kim. Mégis, több mint száz évet kellett várnunk rá, hogy teljes terjedelmében olvashassuk magyarul. A Kim olyan regény, amelynek szereplői minden lényegeset tudnak a világról és éppen ezért jóban is vannak vele. De még szebb, hogy nem csak a földi világgal teremtettek derűs, barátságos viszonyt, hanem az égivel is, sőt önmagukkal is. Ez talán a legtöbb és legnagyszerűbb, amire vágyhat az ember. Miközben a brit titkosszolgálat borzongatóan izgalmas mesterkedései zajlanak Indiáért és Ázsia belterületeiért, ez a regény felöleli egész India szellemiségét, s a benne zajló életet úgy mutatja föl nekünk mint a boldogulás legsikerültebb és legtartósabb példáját. Az ebben a világban élőket (minden rendű és rangú embereket, isteneket, szellemeket, állatokat, növényeket, vizeket, hegyeket) önfeledt, olykor szenvedélyes játszótársnak látjuk, akik soha nem tudnának jobbat elképzelni annál, mint amit éppen csinálnak. India tehát - ezek szerint - maga a Paradicsom, s a mi boldogságunkhoz sem kell több, mint jól odafigyelni lakóira, ellesni tőlük életük titkait, s követni példájukat. Kipling a Kimben (talán akarata ellenére) India himnuszát írta meg. A legértőbb és legszeretetteljesebb könyvet, amit valaha Kelet lakóiról és kultúráiról Nyugaton írtak. Ha valaki szeretné tudni, hogy Kipling mivel érdemelte ki a Nobel-díjat, olvassa el az ördöngös Kim ifjú életének felemelő történetét.