Kínai templomok, kínai legendák

Mindenekelőtt tisztázni szeretném, hogy nem vagyok a kínai rajzok műértője, sem sinológus, sem irodalmár. De mint közismert, elkötelezett híve az ősrégi kínai kultúrának és a tiszteletre méltó modern, mai kínai teljesítményeknek, mint olyan, aki hisz abban, hogy nagy és kis lélekszámú népek tarthatják egymást nagyra, ha kölcsönös tisztelet és szeretet vezérli őket kapcsolataikban, örömmel vállaltam néhány sor megírását. Mélyen hiszek abban, hogy egy nemzet nagysága nem elsősorban az elfoglalt terület méretétől, s a lakosok lélekszámától függ, hanem belső értékeitől, kultúrájáról, históriájától. Ezért üdvözlöm örömmel azt, amikor az olvasót szembesítik a kínai kultúra és hagyományok remekeivel, amelyek egyúttal sokban emlékeztetnek a magyar népszokásokra, bölcsességekre. Két ország kapcsolataiban az érdeket viszonylag könnyű megtalálni. Igaz ez a napi üzleti élet megannyi találkozására. A fentebb említett tiszteletet és szeretetet megteremteni azonban csak történelmi időléptékben lehet. Minden ismeretem és érzésem azt súgja, hogy Kína és Magyarország kapcsolatában a kínai emberek és a magyarok viszonyában ez a két érték fellelhető. Soha nem felejtem el, hogy a Hszi-an-i múzeum igazgatója milyen csodás dolgokat mesélt el nekem az agyagkatonák történetéről, vagy a selyem útról. Büszkén hangoztatta meggyőződését közös eredetünkről és meglepően tájékozott volt a magyarság történetéről, kultúrájáról. Nehéz meghatározni a könyv műfaját. A nagyszerű és rendkívül gazdag kínai civilizáció és hagyományvilág egy kis töredékét kapja a kezébe az érdeklődő. Elolvasván, magam is tépelődtem, ez a munka vajon képeskönyv, vagy legendárium, vagy útikönyv, hogy vajon kiknek szól, gyermekeknek, turistáknak, vagy szórakozni, kultúrálódni vágyó felnőtteknek? Nem hiszem, hogy tisztem ezeket megválaszolni, de olvasás közben erős meggyőződésem tovább szilárdult, hogy sok közös van világunkban. Ahogyan a kínai falvakban leültek, sőt még ma is leülnek az emberek vándorokat meghallgatni, színes történeteiket megismerni, ugyanúgy ültek le annak idején a magyar falvakban, a fonóban esténként közösen énekelni, vagy mesélni. Tisztelt Olvasó! Egy laikus számára egy könyv értékét meghatározni majdnem lehetetlen. E könyv mindenkinek annyit fog érni, amennyi gondolata támad olvasása és a képek nézegetése közben. Kívánom, szórakozzanak jól a kötetet megismerve és találják meg benne a humánumot, az időtlen bölcsességet.

Mutass kevesebbet