Kis ország vagyunk

Nem sokan vannak, akik Kellér Dezsőt ne ismernék a rádióból, a televízió képernyőjéről, a színházból. Kilép a közönség elé és csevegve elmondja a konferanszát. Szinte úgy érzi az ember, ott, a helyszínen találja ki, fogalmazza meg mondanivalóját, annyira könnyed és természetes. Ha azonban nyomtatásban olvassuk ezeket a sziporkázó ötleteknek ható csevegéseket, láthatjuk, mennyi gond és milyen egységes szemlélet alkotta őket. "Trükkjét" maga árulja el egyik konferanszában. Mindent külföldi szemével néz. Fejcsóválva pécézi ki a hibákat. És hogy milyen pontos és érzékeny szelídnek ható iróniája, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy e konferaszokból szállóigék röppentek ki, ilyenek, mint "röplabdacsapat OTP, Papp Laci kártya". Szerencsére azonban mégsem egészen igaz, hogy mindent a külföldi szemével néz. Szemlélete, iróniája, érzelemvilága Budapestből nőtt ki, Budapesthez köti. Másképp nem is tudnak annyira a fontos és rejtettebb bajokra fölfigyelni, nem tudna egyszerre időszerűt és időállót alkotni. Kellér Dezső előző kötete, a Kedves közönség 1957-ben jelent meg. A mostani kötet újabb konferanszait és jeleneteit gyűjti össze. a jelenetekben a könnyedén csevegő, nyers hatásokat kerülő konferanszié szabadjára engedi harsányabb bohózatírói hajlandóságát és poézisét.

Mutass kevesebbet