Kis szörnyetegek

- Jöjjön velem, kérem - nézett a mamára, de nem mondott mást; gyanúsan hallgatott. Akkor szoktak így hallgatni az emberek, ha tudják, hogy a másikat hamarosan nagy megrázkódtatás éri. A mama érezte, valahogyan súlyosan hallgat a nő, nagy a baj. - Baleset érte? - Nem. - Verekedett? - Nem. - Rabolt? - Nem. - Jaj, Istenem, ne hagyj el! Embert ölt? - Igen. Megfordult a világ a mamával. Megtántorodott. A fiatal nyomozónő utánakapott, hogy el ne essen. Zúgott a feje, egyre jobban zúgott. Érezte, hogy zakatol a szíve, úgy hitte, abban a pillanatban kiszakad a helyéből. A nyomozó végigvezette a kihalt folyosón. Olyan volt, mint egy kripta. Sötét, halálosan csendes. Ott ült Dia. A mama rohant volna hozzá. - Nem szabad. Ide üljön - állította meg a nyomozó, és az asztal melletti székre mutatott. Diácska előtt félkörben öt civil, férfi és nő. Ők a vizsgálók. A mama rápillantott. Előbb csak a lábát nézte. Mezítláb volt. Hol van a magas talpú cipője? Hoztam, hoztam másikat. Feljebb csúszott a pillantása. A farmerja foltos. Mintha vörös festékkel öntötte volna le. Olyan mélyvörös, nagyon mélyvörös, itt-ott már-már barnás. Mi lehet az? Miért húzza maga alá a lábát, egészen be a szék alá? Milyen furcsán ül... Derékból előrehajolva a szék legszélén, a keze hátrabilincselve. Mielőtt meghalt Franciska, kemény tortúrán ment keresztül, ezért a bíró zárt tárgyalást rendelt el. A nyilvánosság kizárását az tette szükségessé, hogy a bűncselekményt különösen kegyetlenül hajtották végre, melynek részletei felkavarják az áldozat hozzátartozóit. Franciskát - nyilvánosan nem részletezhető - szexuális kínzásoknak vetették alá, ezért a vád természet elleni, erőszakos fajtalanságra is kitér. A 12 éves Mátét nevelőintézetben helyezték el, a 14 éves Viktóriára többéves szabadságvesztés vár.

Mutass kevesebbet