Kis tüzek mindenütt

Az Amit sohase mondtam el című könyve után kíváncsian és várakozással olvastam ismét a szerzőtől. Hamar magával ragadott a történet, s amikor mégis le kellett tennem egy időre, sokszor eszembe jutott és alig vártam, hogy folytathassam az olvasást. Bármennyire is jellemző helyzeteket, problémákat mutat be a regény, volt egyéniségük a szereplőknek, és a sokféle szál sem tűnt felületesnek, kapkodósnak. Nagyon átjött a hangulat, bár szinte kezdettől fogva biztos voltam benne, hogy nagyon nem szeretnék ilyen helyen és így élni. Döbbenetem még mindig tart, hogy milyen dolgok számítanak tulajdonképpen teljesen normálisnak ott; aki pedig ezt nem bírja, legfeljebb továbbáll.

Egy különleges anya-lánya kapcsolat története, vagy inkább egy anya harcáé. Érdemes elolvasni.

Ezt a könyvet leginkább azért kezdtem el olvasni – mint ahogyan azt már a második negyedéves TBR listámon is említettem, – mert megtudtam, hogy ebből a regényből készült egy adaptációs sorozat, amit én majd mindenképpen meg szeretnék nézni. Igazság szerint ez előtt az adaptációs hír előtt nem nagyon hallottam még Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt című könyvéről, így csak ezután kezdtem utánanézni annak, hogy miről is szól ez a kötet. A fülszöveg alapján eléggé érdekesnek ígérkezett ez a történet, ezért úgy voltam vele, hogy egy próbát mindenképpen megér. Ahhoz képest, hogy tényleg egy könnyed nyári olvasmányra számítottam végül az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya lett. Ritkán fordul elő olyan, hogy örülök annak, hogy nem azt kapom amire számítok, viszont ennél a könyvnél pont ez történt. A történet nagyon jól volt felépítve, a szereplők nagyon emberinek hatottak és talán pont ezért lehetett elég sokukkal rokonszenvet érezni.