Kisfaludy Sándor összes költeményei I-II.

Kisfaludy Sándor. Kisfaludy Sándor összes költeményei I-II. Budapest, [1901]. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés (Wodianer F. és Fiai). XXXI, 444; [2], 522, [4] p. (Remekírók képes könyvtára). Magyar művészek egész oldalas rajzaival illusztrálva. Gottermayer-féle festett egészvászon. / Részlet a kötetből: Kisfaludy Sándor Kisfaludy Sándor Zalavármegyében, Sümegen született 1772. szeptember 27-én. Családja attól a Szabolcstól származtatja magát, akinek apja, Előd, vezére és bajnoktársa volt a honfoglaló Árpádnak. Apjának, Kisfaludy Mihálynak, nem voltak már dominiumai és várai, mint az ősöknek, a Csákoknak és a Hímdyeknek; mert "ezt a nemzetséget a bajnok hírre-nézve vágyás szomja, vagyis nyavalyája megrontotta"; de még mindig volt jószága nyolcz-tiz községben. Jól is házasodott. Felesége, Sándorfi Anna, vagyonos leány volt; a sümegi jószág, az a ház, amelyben Kisfaludy Sándor született és meghalt, anyai örökség. Igaz, hogy a vagyonból sok volt zálogban, sok állott pör alatt. Kisfaludy Mihály jezsuita iskolába járt, kezdetben papnak készült és majdnem fölszentelték. Érdeklődött a közdolgok iránt, szerepet játszott alamegyében, nevet szerzett magának a megye-gyüléseken fölszólalásaival és többször választották meg követnek a pozsonyi diétára. A politikában nem tartozott a vérmes patrióták közé, kissé aulikus volt s fiait is dinasztikus és lojális érzelmekben nevelte. Olvasta a klasszikusokat, ismerte a német és a franczia irodalmat. Hajlott a szárkázmusra, fiatal korában pasquillusokat irt a megyei és az országgyülési viszonyokról. Azt is mondják, hogy ifju korában szerette a bort, a muzsikát, a kirugást a hámból, de a mulatozásban is megőrizte kimért, rideg természetét...

Mutass kevesebbet