Kismacskák és nagymacskák

Rendhagyó és egyben egészen rendkívüli macskakönyvet tart kezében az olvasó, amely a macskafélék népes családjának nem pusztán egy kiszemelt tagjával ismertet meg, hanem szinte mindegyikéről szót ejt, s némelyeket részletesen, újszerű megvilágításban tárgyal. Nem foglalkozik azzal, ami nyilvánvaló, inkább a furcsaságokat és rejtélyeket írja le és magyarázza, de legfőképpen mesél. Mesél oroszlánokról, amelyek értik a busmanok beszédét, emberevő és cirkuszi tigrisekről, városokba betévedő vagy szelídített pumákról, őzekre vadászó házimacskákról, sokféle mulatságos, megrendítő vagy éppen hajmeresztő kalandról, s közben észrevétlenül bebizonyítja, hogy Konrad Lorenz felfogásával ellentétben az állatoknak igenis van "kultúrájuk", ami az ő esetükben a közösségi viselkedésformák nemzedékről nemzedékre átadott, bonyolult rendszerét jelenti. Az antropológus és etológus szerző kétségkívül avatott ismerője az állatok világának, hiszen gyermekkora óta életének nagy részét az afrikai szavannák lakóinak tanulmányozásával töltötte. Elisabeth Marshall Thomas nevét és magával ragadó elbeszélő stílusát már ismerhetjük. A kutya lelki élete című könyvéből. Kis- és nagymacskákról szóló művének nem csak a macska- és állatbarátok könyvtárában van helye, hiszen a szerző épp azt szeretné elérni, hogy mind többen érezzenek felelősséget az állatvilág jövőjéért.

Mutass kevesebbet