Kisregények és elbeszélések I.

Dosztojevszkijt egyik életrajzírója "sokszólamú" művésznek nevezi. Életművét vizsgálva láthatjuk, mennyire találó ez a megállapítás, amely nem is annyira a tematikai gazdagságra utal, mint inkább arra, hogy az író, a "megalázottak és megszomorítottak" tragédiáinak világgá kiáltója, milyen sokféleképpen ábrázolja a kisember keserves sorsát. A Szegény emberek élettől megtépázott, sorsába beletörődő kishivatalnokától az elesettségében lelkileg meghasonlott Goljadkin úrig a tragikus hősök egész sorát vonultatja fel, az ő testi-lelki szemvedéseiket, megtiport emberi méltóságuk fájdalmait ábrázolja páratlan kifejezőerővel, különösen azokban a korai művekben, melyeket e kétkötetes válogatásban gyűjtöttünk egybe. Dosztojevszkij munkásságának kezdeti korszakában lel művészi eszményképet Gogol íróművészetében, és írja ragyogó műveinek egész sorát. Már ezekben a kisregényekben is magukkal ragadnak a későbbi nagy alkotásokat fémjelző goldolkodói, költői tulajdonságok: a kisember elesettsége elleni humanista tiltakozás pátosza, a lírai szenvedélyesség és a belülről láttatás szuggesztivitása. Szinte vígjátéki szituációkat teremtve mutatja be azt a társadalmat, amelyet Sztyepancsikovo falu és lakói és A nagybácsi álma grotesztül komikus alakjai képviselnek, és tolla nyomán feltárul az orosz kisváros nyárspolgárainak sekélyes élete, a cselszövések, pletykák, intrikák világa, amelynek legfőbb mozgatóereje a rangkórság és a pénzszerzés szenvedélye. A klasszikus szépségű kisregényeket és elbeszéléseket avatott tollú Dosztojevszkij-fordítók tolmácsolásában adjuk az olvasó kezébe.

Mutass kevesebbet