Kistelepülések lépéskényszerben

Ahol hosszú évtizedek óta csak egyre fogy, öregszik, vagy éppen gyarapszik, fiatalodik a nép. Ahol a kocsma az egyetlen vállalkozás, s játékautomata nyeli el a pelenkapénzt, vagy talán már kocsma sincs, legfeljebb egy-egy idős asszony zugkimérése működik. Ahol az egyetlen és nélkülözhetetlen „intézmény” a falugondok. Ahol érintetlen, megkapó a környezet, és olcsón mérik az ingatlanokat. Ahol menedéket, újrakezdést remélnek vándorló szegények, kisiklott életű városiak, nyugdíjas hollandok, különc csodabogarak. Ahol gettólétbe zárt és kamatos pénzre szoruló, vagy sorsukon gazdálkodással fordító, vagy nyugati limlomokat árusító, feltörekvő cigány családok élnek. Ahol már csak nyomaiban létezik a mezőgazdaság, de virul a fekete és a támogatott munka. Ahol ritkán sikeresek a megkapaszkodni vágyó, küszködő vállalkozók. Ahol a polgármester elkényelmesedett hűbérúr, vagy a falujából oázist varázsló lobbista. Ahol nagyon kellene gyerek a még működő óvodába és iskolába, és ahol a sok hátrányos helyzetű gyerek csak problémát okoz. Ahol beletörődnek a lassú sorvadásba, és ahol elszántan küzdenek a megmaradásért. Ahol ma megint félik-védik az intézmények, kapott és kivívott kis autonómiák elvesztését. Ahol jó élni, és ahonnan menekülnek. Ahol úgy érzik, aprófalusinak lenni hátrányt, stigmát és sorvadásra, elsorvasztásra ítélt létformát jelent.

Mutass kevesebbet