Kitolás

Szily László, újságíró, horgász és apa, a magyar horgászirodalom Rejtő Jenője búcsút intett a csökös háglik, porongok és kékfarkúak bukolikus világának, és egy, a halaknál is nehezebben kiismerhető, viszont sokkal hangosabb élőlény felé fordította írói (és privát) figyelmét. Nem lennék most dr. Spock helyében. Szily újságíró: pontos, jó megfigyelő, szenvtelen és objektív, Buster Keaton-i pofával képes leírni például, hogy kezében ecsettel, a frissen mázolt falat mellével leradírozva zuhan az újonnan vásárolt gyerekágyba. A pszichedelikus börleszkjelenetek mellett Szily gyakran rántja elő sajátos, akár szabadalomként is bejegyeztethető poéntechnikáját (az újságírói munka mellékterméke): közszereplőket rángat be vicces helyzetekbe, képtelen hasonlatokba, így kerül Baja Ferenc albumba préselt zsinórnyakkendője, Shaquille O'Neal síremléke és Bródy János arca Szilyék háztartásába, szaros pelenkák és bébiétel-maradékok közé. Alapos munkával igazolja tételét, miszerint a csecsemő "a legvidámabb dolog, amit az álbajusz óta feltaláltak", és a bizonyítás közben az olvasó jó eséllyel vizesre röhögi magát.

Mutass kevesebbet