Ködsárkányok

Ennek a könyvnek az a baja, hogy mire igazán belemerülsz vége van. Sztereotípiáim vannak a vikingekkel kapcsolatban. Első élményem az Erik a viking, a rajzfilmsorozat. Szerettem. Aztán ahogy cseperedtem jöttek az egységesítési képzetek, tülkös kalap, viking hajó, férfierő, a nők se gyengeszende teremtések, kalózkodás, fosztogatás, hatalmas termet, szőkék-rőtek stb. Ez a könyv nekem arról szól, hogy ezeket a gondolatokat megpofozgatta. Nagyon tetszik, hogy egy arab embert a maga fejlett kultúrájával állít szembe az északi népek, szerintem máshogy fejlett és nem barbár, kultúrájával. Ezek a különbözőségek adják bele a humort is és a pofonokat, azoknak, akik olvassák, mert nem csak a viking kultúrával szemben sztereotipizálnak az olvasók, többségében, hanem az arabbal, a muszlimmal is. Az alapja a történetnek a Beowulfra és Ahmad ibn Fadlān ibn al-Abbās ibn Rāšid ibn Hammād arab 10. századi utazó leírásaira épül. Crichton ezzel meg akarta cáfolni egy barátja állítását, miszerint a Beowulf egy unalmas történet. A könyv szolgált alapjául a 13. harcos című filmnek, ami, ha jól rémlik, nem okozott túl nagy felfordulást filmes berkekben, de nekem máig kedvenc filmem, na igen, bevallom, lenyűgöznek az erős férfiak…hehe A fél csillag levonás a könyvben hagyott nyomdai elütéseknek szól és annak, hogy lehetne hosszabb is.