Kökörcsin, a király bolondja (dedikált)

Az állatkert látogatói egy napon új lakót pillantottak meg a sodronykerítés mögött. Nagyon szerény, csöndes teremtés volt, egymagában álldogált a körülhatárolt füvön s bizonytalanul lépett néhányat, ha meghallotta a gyerekek hívogató, ujjongó, biztató hangját. Különben tagadhatatlanul csinos, kedves öreg póni lovacska volt, keményszálú, rövid sörénye úgy meredt az égnek, akár a drótkefe s apró, kecses termete mindenképp méltó rá, hogy megbámulják. Várakozón, figyelmesen nézegették az apró lovacskát a gyerekek. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul furcsa. Más állat is félénk, bizonytalan, mikor ide kerül, s beletelik néhány napba, míg megszokja az új környezetet. De a póni idegenkedő, szegett mozgása más volt, szomorúbb és több ennél. Két kislány cukorral is kínálta, de hasztalanul. A lehajtott fejű póni ottmaradt a kis rétség közepén, nem közelített egy lépést sem a kerítéshez. S estefelé, mikor az állatkertet bezárták, a gyerekek csalódottan hagyták ott az új lakót.

Mutass kevesebbet