Kollégiumi drámagyűjtemények

A kötetben közölt 30 drámaszövegből 22 a református kollégiumokban (a 18. század végén és a 19. század elején) összeállított kéziratos drámagyűjteményekben maradt fenn, ezért adtuk kötetünknek a Kollégiumi drámagyűjtemények címet. Ezek a gyűjtemények azután kerültek előa szatmári, a székelyudvarhelyi, a szegedi és a debreceni könyvtárakból, hogy a Protestáns iskoladrámák című kötet (sorozatunk első kötete) 1989-ben megjelent. Az újonnan előkerült anyagnak köszönhetően további 15 sárospataki színjáték szövegével lett gazdagabb a sárospataki színjátszó hagyomány, és egy 1745-ből való debreceni drámaszöveg is gyarapítja az eddigi anyagot. Nagyon érdekes az a gyűjtemény, amely a székelyudvarhelyi kollégium tanárának, Szigethi Gyula Mihálynak a drámafordításait és eredeti darabjait őrizte meg a számunkra, miveleddig egyetlen drámaszöveget sem ismertünk az ottani kollégiumból. Helyet kapott a kötetben több olyan katolikus drámaszöveg is, amelyek variánsait már korábban (a sorozat jezsuita, piarista és pálos kötetében) közöltük. A több évtizedes kutatás és szöveggondozási gyakorlat révén azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy az ilyen típusú átdolgozások olyannyira eltérnek az eredeti szöveg szellemétől, hogy közlésükkel éppen az iskolai színjátszás egyik jellemző drámaírói gyakorlatát tudjuk bemutatni. Kötetünk harmadik egysége egy egykorú kiadványban (1792) megjelent irodalmi gyűjteménynek a nagyenyedi református diákok Próba című zsebkönyvének két Moliére fordításából indul ki. Az 1790-es évekből két további Moliére-fordítást is ismerünk, melyek már nem kötődnek iskolához, de a négy fordítás jól jelzi a Simai Kristóf Moliére adaptációin túllépő irodalmi és színi recepciót, s egyben Kazinczy Ferenc fordításaihoz és a polgári színjátszás gyakorlatához is átvezet. Kötetünk ugyanolyan műfaji sokszínűséget mutat, mint az eddigiek: a Moliére-komédiák mellett van benne történelmi dráma, bohózat, társadalmi szatíra, érzékeny játék, sőt az iskolához szorosan kapcsolódó, de kevésbé dramatikus Gergely-játék és iskolai vizsgadarab is. A szövegek többségét kéziratból adjuk ki betűhíven, a drámákat követő jegyzetekben jelezzük e szövegek helyét az iskolai és a hivatásos színjátszás történetén belül, kitérünk a forrásokra s ha van a zenei anyagra és az előadások körülményeire is.

Mutass kevesebbet