Komámasszony, hol a stukker?

„A ​stukker tetemre hív, a stukker zsarol, a stukker elbizonytalanít. Pedig valamikor azt hittük, a hatalom jelképe.” Görgey Gábor komédiájában ugyan a stukker határozza meg öt ember sorsát, akik egy pincében rekedtek és nem képesek eljutni az egyetlen ajtóig, mely a szabadba vezet. Nincs, aki a fény felé vezetné őket. Akinél a stukker, azé a jelen, s az szeretné itt kisajátítani a múltat s a jövőt is. De a pisztoly az író és a fátum akaratából kézről kézre jár… Itt még a régi beidegződés diktál, akinél a fegyver, annál a hatalom, és azt teheti a többiekkel, amit csak akar, meghunyászkodnak előtte. A szerepcsere minden esetben megdöbbentő elváltozást eredményez a magatartásban, az önkény és hatalmi kegyetlenség a kisszerű gyávasággal váltakozik. Az áldozatból könnyen lesz haramia. Görgey színpadán nem a történelmi erők, inkább a történelmi illúziók lepleződnek le. Görgey stukkere nem sül el, de minden pillanatban elsülhet. Mint ahogy a valóságban igencsak elsültek a fegyverek. Hányszor, de hányszor elsültek. Hogy mégis élünk? Az életnek is megvan a maga abszurditása…

Mutass kevesebbet