Könyvek és könnyek

"Se nem hangos, se nem hatalmas, se nem hibátlan, és mégis olykor szívesebben nyúlunk érte a polcra, mint a nagyokért. Vidéki költészet, nem nagy skálájú, és szürke, mint a tanyai homok. De a homok fölrepül az érzelmek forró szelében, szállni tud, mint a felhő, s néha egy homokszem megcsillan, mint a gyémánt. Juhász Gyula verseiből nem könnyű választani, mert nem az egyes darabok tökéletessége a döntő nála, hanem a homokszemek szállongása. Szinte azt mondhatnám, nem a legjobb versei a legjobbak, és hogy a költő jobb, mint a versei. A versek rövidek, könnyűek, édesek. A költő azonban nehéz lelkű és keserű." - Az ifjúkori barát, Babits Mihály ajánlotta ezekkel a szavakkal 1938-ban Juhász Gyula verseit a rádióban. Aligha lehet találóbban megfogalmazni, miért kedves ma is oly sokaknak ez a sajátos életmű, amelyből most egy újabb válogatást nyújtunk át a fiatal olvasóknak.

Mutass kevesebbet