Kőóra (dedikált)

Ha ujjad alatt a térképen megcsillan Európa keleti fele, és városról városra utazik a kezed, mindenütt otthon érezheted magad. A századforduló házai, mellettük a betondzsungelek, nem túl nagy tisztaság ki gondatlan, ki gondtalan tévelyeg az utcákon, s az idő nem halad, szinte megragad. A város neve: Kandor. Valóságos mennyország - mondja a pincér Dragomán Jánosnak, a világcsavargó tanárnak, aki most éppen visszakeveredett arra a helyre, ahol fiatalabb évei peregtek, ahonnét oly nagy elhatározással elszelelt. Mert itt kérdés volt a gondolat szabadsága, és számára nem volt szabadság nélkül gondolat, itt minden cselekedet, minden tett morális kérdéseket vetett fel, s a múlt árnyai, a történelem sorskérdései riogatják azt, aki itt rekedt. Most újra Kandorban. Feltűnnek a régi emberek, Kobra, az otthagyott barát, aki számára ilyen körülmények között is berendezhető volt az élet, Aba Kuno, a kimért tanár, az egyetem rektora, Tombor Antal, a polgármester, s persze nem hiányozhatnak a felszínre, befolyásra, kapcsolatokra ügyelő nők sem: Melinda és Szandra. Vajon sikerül-e hőseinknek számot vetniök a múlttal. 56-tal és a szűklevegőjű hatvanas évekkel, tudnak-e élni egymással, egymás mellett város újraformálódó világában?

Mutass kevesebbet