Koppantó

A mindig valami újra szomjazó Olvasó - íme - egy olyan regényt tart a kezében, amelynek tárgya: a tárgyak. A szerző - Mester Zsolt - 1979. május 3-án töltötte be ötvenedik évét; ideggyógyász szakorvos, Kolozsváron él. Nem hiszem, hogy írtak volna az utóbbi negyven évben Közép-Európában olyan regényt, amelyben több tárgy szerepelne mint a Koppantóban. És minden a helyén, és minden elmozdul, és minden szétszóródik a végén. - De mozgásuk - mozgatásuk - előbb egy világot tár fel, egy világot jellemez; egy elsüllyedt világ jelképévé lesz. A pontos, világos, már-már könyörtelen ábrázolás rendkívül feszültté és izgalmassá teszi a regényt: ennyi minden, ilyesmik, így, ettől eddig jelentették ezt az életformát, amelynek közegében és melyért bizonyos emberek éltek-haltak. Tárgyakkal teli, de nemcsak ezért "tárgyilagos" a regény. A szerző állásfoglalása egyértelmű: éppen a bonyolult folyamat hiteles ábrázolása révén tudja az örökre elsüllyedő világot teljes konkrétságában megmutatni. Ha így jobban tetszik: "regényes" tanulmány ez a regény a vagyon gazdagító-elszegényítő, "emberformáló" és ember-elszegényítő bűvöletéről. "Mintha egy halott felett virrasztanánk, aki már régen meghalt, de valamilyen kideríthetetlen okból még nagyon sokáig nem lehet eltemetni." Ezt deríti ki Mester Zsolt: "a kideríthetetlen okokat" nyomozza ki figyelemre méltó művészi érzékenységgel és gondolatgazdagsággal. Annyit még elárulhatok, hogy e könyv megírására - évekkel ezelőtt - én vettem rá a szerzőt. A siker - mert sikere lesz - természetesen teljes egészében az övé; az esetleges balsikerért viszont magától értetődően vele megosztva vállalom a felelősséget. Panek Zoltán

Mutass kevesebbet