Korai személyiségfejlődés és terápiás folyamat

Amíg az 1994. évi konferencia az újjászülető magyar- pszichoanalízis számos különböző irányzatát mutatta be, addig az 1995-ös tudományos ülésszak méltán tekinthető a Budapesti Iskola hagyományainak valamint tanításainak továbbfejlesztéseként. Az öt fejezet mindegyikében megtalálható a második világháború előtti magyar pszichoanalízis egy vagy több neves tagjának a nemzetközi pszichoanalízisre akkor és azóta is hatást gyakorló gondolata. Elsősorban a merész újítók: Ferenczi, Bálint és Hermann azon elméleti konstrukciói, amelyek annak idején forradalmi elképzelésként hatottak és kihívták Freud szigorú bírálatát, de amely elméletek az eltelt idő során mégis helytállónak bizonyultak. Margaret Mahler munkásságának kapcsolatát a Budapesti Iskolával szükségtelen részletezni. Az "anya és csecsemője" című fejezet a tárgykapcsolatnak a Budapesti Iskolában már a húszas években megjelenő, és a mai magyar pszichoanalízis gyakorlatában is hangsúlyozottan aktuális képét nyújtja. Az elméleti problémákkal foglalkozó rész szintén az egykori magyar pszichoanalízis motívumait hordozza: a bálinti regresszió fogalmát, a trauma elméletét Freudtól Ferenczin át a kohuti Selbst-objektnek tárgykapcsolati vonatkozásáig. A terápiával foglalkozó fejezet minden egyes dolgozatában szintén megjelentik a Budapesti Iskola tárgykapcsolati, illetve fokális terápiás elképzelése, végezetül az "egyéb témák" címet viselő fejezetben Szondi Lipót tanítása mellett megtalálható Bartók Béla műveiben a tárgykapcsolat érzelmi reprezentációjának pszichoanalitikus szempontok alapján történő elemzése.

Mutass kevesebbet