Körforgás

"Nem a Paradicsom vesztett el, hanem a körben forgó idő. Az ötvenes-hatvanas évek Nizzája tökéletesen alkalmas volt rá, hogy ott ábrándozhassak kissé kétségbeesetten az őseim otthonául szolgáló Mauritius-szigetről. A körülményeket szakadatlan változás jellemezte, Európa és Ázsia minden zugából érkeztek az ágrólszakadtak; oroszok, olaszok, görögök, afrikai menekültek és az algériai háború miatt repatriáló franciák keresztezték ott naponta egymást útját, és a klasszikus gondolkodás, vagyis a filozófia műhelyei is érezhetően jelen voltak még. Más szinten és másképp, de olyasféle hely volt az, mint a korabeli Algir vagy Bejrút. A számkivetettség, az otthonkeresés hozzátartozik legelső élményeimhez. Mindig úgy véltem(...), hogy minden regényírónak meg kell írnia élete legelső, meghatározó éveit" - írja Jean Marie Gustave Le Clézio, az élő francia irodalom egyik legnagyobb alakja. Mesésen áradó új regénye - egy önmagát és gyökereit kereső, félig angol, félig francia fiatalember bolyongásainak története - két évszázad egyetemes és személyes históriájának lenyűgöző freskóját festi elénk. Emberi sorsok keresztezik egymást korszakokon és kontinenseken át, a francia forradalomtól a 68-as párizsi eseményekig, a mauritiusi rabszolgafelkeléstől az algériai háborúig, Nizzától Mexikóig, Londontól Mauritiusig. Forradalmak és háborúk, eszmék és személyes küzdelmek, megtalált és elvesztett álmok váltják egymást nemzedékek során át örök körforgásban.

Mutass kevesebbet