Koronázási emlékkönyv

Koronázási emlékkönyv. 1867. Junius 8. Természet után rajzolt 20 illustráczióval Kolarz, Kriehuber, Katzler és Jankótól. A szöveget írták: Falk Miksa és Dux Adolf. Pest, 1867. Deutsch testvérek (Gyurián és Deutsch Testvérek Gyorssajtónyomása, Pest). 52 p. + 20 t. Ő Császári Királyi Apostoli Felségnek I. Ferencz József ausztriai császár, Magyarország királya, Cseh-, Horvát-, Dalmátországok, Slavónia, Galícia és Lodoméria, Illyria királya, Erdély nagyfejedelme s.t.b.-nek és Ő Felségének, Erzsébet ausztriai császárné s Magyarország királynéjának írt kiadói ajánlással. I. Ferenc József (németül: Franz Joseph I.; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója (1867–1916). 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben Európa negyedik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király, II. Erzsébet brit királynő, illetve II. János liechtensteini herceg után). Az osztrák hadsereg az ő uralkodása kezdetén, I. Miklós orosz cár hadainak segítségével verte le a magyarok 1848–1849-es szabadságharcát. Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását. A Kiegyezést követően a Budavári Palotába 1867-ben addig soha nem látott mozgalmas élet költözött. A kiegyezési tárgyalások során az uralkodó és hitvese többször tartózkodott a magyar fővárosban. Június 6-án Ferenc József a palotában fogadta az országgyűlés küldöttségét, és átnyújtotta az első ízben magyar nyelven kiállított koronázási hitlevelet. Ezzel Ferenc József megkoronázásának minden akadálya elhárult. Hatalomra kerülése után közel tizenkilenc évvel illesztették fejére Szent István koronáját. 1867. június 8-án a Lánchidat lezárták, hogy a koronázási menet szabadon közlekedhessen. A tömeg már hajnalban ellepte az utcákat, hogy a hosszú szertartás valamelyik eseményének nézője lehessen. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor. A főnemesek, országgyűlési követek hintói már reggel hatkor begördültek, hogy hét órára, a király érkezésére mindenki a helyén legyen. Ferenc József lovon, Erzsébet pedig Mária Terézia hintóján érkezett. A templom kapujában a főpapok fogadták őket. A király magyar tábornagyi egyenruhában végigvonult a rendezvényre készített két emelvény között. Az római katolikus szentmisén Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált Koronázási miséjét (Missa Coronationalis) adták elő. A komponista – akit két nappal korábban Ferenc József-renddel tüntettek ki – még meghívót sem kapott a koronázásra, csak a Nemzeti Zenede szerzett neki helyet az orgonakarzaton. A sértett Liszt – nem várva meg a ceremónia végét – gyalog indult el a szállására. Ferenc József felöltötte a koronázási palástot, majd felkenték. Azután Andrássy Gyula miniszterelnök – aki a nádort helyettesítette – az érsek segítségével az uralkodó fejére helyezte a koronát, kezébe adta az országalmát és a jogart. Odakint díszlövések dördültek, harsonák szóltak, és a tömeg üdvrivalgása csapott fel. Ezután Erzsébetet is felkenték, vállához érintették a Szent Koronát. A szertartás a helyőrségi templomban folytatódott, ahol a király aranysarkantyús lovagokat avatott. A menet ezután Pestre vonult, ahol a Belvárosi templom előtt a király világi esküt tett. Majd a Lánchíd hídfőjénél, a 72 vármegyéből hozott földből emelt koronázási dombra ugratott fel, és kardjával négyfelé sújtva tett jelképesen ígéretet az ország védelmére. Az egyik szerző, Falk Miksa (Pest, 1828. október 7. – Budapest, 1908. szeptember 10.) író, politikus, országgyűlési képviselő. 1847-ben bölcsészdoktori szigorlatot tett Pesten, majd Bécsben folytatta tanulmányait. Miután hazatért az Ungar című lap munkatársa lett, melyben fordításokat közölt a magyar lapokból, valamint bírálatokat a Nemzeti Színház előadásairól. Ezt követően visszament Bécsbe és az Oesterreichische Zeitung, majd a Wanderer c. lapoknál dolgozott, ezenkívül a Pesti Naplóban és más magyar lapokban is megjelentek cikkei. Később visszatért Magyarországra és a Pester Lloyd főszerkesztőjeként, illetve a Politikai Hetilap munkatársaként tevékenykedett. 1875-től a Deák-, és a szabadelvű párti képviselő volt. Vaknyomásos egészvászon kötés aranyozott betűkkel és keretdísszel.

Mutass kevesebbet