Korszerű nyomozás - integrált bűnüldözés

Tanulmányom eredeti témájául a „helyszíni szemlét" választottam. 1961-ben a BM által kiadott Kriminalisztika című szakkönyvben hat szerzői ívben közzé is tettem addigi munkám tapasztalatait. Ebben a munkámban elsősorban a helyszíni szemlék „általános"-nak vagy "statikus"-nak elnevezett szakaszát igyekeztem „rehabilitálni", amelyet mind az elmélet, mind a gyakorlat addig alábecsült és elhanyagolt a „részletes", vagy „dinamikus" szakasszal szemben. Rámutattam arra, hogy a helyszínen levő tárgyaknak, dolgoknak nemcsak akkor van kriminalisztikai jelentősége, ha rajtuk nyomok, anyagmaradványok stb. találhatók, hanem azon tulajdonságuk miatt is, hogy a térben helyezkednek el és más tárgyakkal összefüggésben részt vesznek abban az összképben, amely visszatükrözi az ott lefolyt cselekményt. Hangsúlyoztam, hogy az „összképrögzítő" szakaszban azokat az összefüggéseket magukban foglaló szituációkat kell felkutatni és rögzíteni, amelyek megadhatják a cselekmény vázát. Ezt egészítik ki vagy cáfolják meg az összképben részt nem vevő információk, tehát a látható vagy közvetlenül nem érzékelhető latens nyomok, elváltozások, anyagmaradványok dinamikus szakaszban végrehajtott vizsgálatai. Emellett már akkor állást foglaltam és kimunkáltam a személyi és tárgyi jellegű „adatok" szemle során történő egyidejű felkutatásának és a szemle eredményei értékelésével történő összegezésük módszerét, a két munkacsapat, a szemlebizottság és a nyomozócsoport által végrehajtott, kiterjesztett értelmű „helyszíni szemlét".

Mutass kevesebbet