Kőszeg-Hegyalja

Részlet: Vas megye északnyugati szögletében, a Kőszegi hegység délkeleti lejtőjén öt kicsiny község határolja azt a természeti és történeti tájegységet, amelyet településtörténeti, néprajzi és turisztikai nyelven egyaránt Kőszeg-hegyaljának nevezünk. A római alapítású Szombathely (Salvaira) és a középkori végváráról híres Kőszeg között alig húsz kilométer a távolság, autóval negyedórácska talán, mégis manapság egyre többen fordulnak félúton, Lukácsházánál a hegyek felé, hogy a dombok ölében megbújó ötfalu-vidékét megismerjék. Csalafintán kanyarodik ez az út a hegyek alján, egyik hajlatából nagynak, szorítónak érezzük a néhány százméteres erdős dombokat, egy perccel később szelíd dombok között vagyunk. Kőszegdoroszló és Kőszegszerdahely egyutcás szalagja, még csak néhány nagykarimájú gólyafészket kínál az érkezőnek, a századelőn épült nagykapus, zsalugáteres házak kéményein, majd szinte egyszerre kitárul minden ami szép, ezen az országszegleten. Háromfelé ágazik az út a szerdahelyi öreg templom oldalában. A bozsoki zsákutca a középkorba vezet, a Bornemisza, a Sibrik és a Batthyány családok históriáihoz. Velem és Cák felé egyaránt Kőszegre visznek az utak. A velemi, az őskori várost rejtő Szend Vid-hegy oldalán magasra kapaszkodik és végigpillantva a völgyeken, a kőszegi Szabó-hegyen át vezet a városba. A cáki hamarabb ér ugyanoda, csak közben megmutatja a hajdan híres szőlővidék kétszázéves pincéit is, a szelídgesztenyés ligetek között. Ennyi lenne az egész, amit e csöppnyi tájegység jelent, néhány, a közelmúlt történetéhez képest későn ébredő, de annál gyorsabban fejlődő falut, egy-egy szép régi házat őrző utcaképet, egy régészeti ritkaságot, néhány műemlék templomot vagy múzeum-pincét csupán? A táj szépsége, a még tisztán csobogó kispatakok romantikája, a kőzet- és növényritkaságok vagy a tüdőnket tisztító dús levegő az ami figyelmet érdemel? Ez is, az is igaz, minden ami manapság az otthonából útrakelő embert érdekelheti, az a harmónia mindenek előtt, amelyet az ember teremtett évezredek során anélkül, hogy az örök változtatásban szétrombolta volna választott otthonának nagyon is kimeríthető forrását, a természetet.

Mutass kevesebbet