Koszorú. Második évfolyam. Első félév

Koszorú. Második évfolyam. Első félév. [1-26. szám.] Szépirodalmi s átalános miveltség terjesztő hetilap. Szerkeszti: Arany János. Pest, 1864. Nyomatott Emich Gusztáv M. Akad. nyomdásznál. [4] + 620 p. A Koszorú egy Arany János által szerkesztett szépirodalmi és általános műveltségterjesztő hetilap volt, amelynek az 1864-es második évfolyam első féléve a január–júniusi időszakot foglalta magában (1–26. szám); kiemelkedő kultúrtörténeti és sajtótörténeti mérföldkő. Ez az időszak a neoabszolutizmus korának (a Bach-korszak utáni provizórium) irodalmi és szellemi újjászerveződését testesítette meg. A lap szakított a korábbi, kizárólag szórakoztató vagy felületes divatlapok hagyományával. Helyette a hazai elit tudományos és filozófiai vitáinak adott teret. Arany János felismerte, hogy a magyar kultúrát integrálni kell a modern európai áramlatokba. Az első félévben indult el az a szerkesztői gyakorlat, amelyben külföldi folyóiratok (főként a lipcsei Europa) cikkeit, tudományos újdonságait, földrajzi és néprajzi beszámolóit ültették át magyarra. Ez segítette a magyar olvasóközönség európai szintű polgárosodását és tájékozottságát. A lap a Kisfaludy Társaság szellemi hátországára épült. Az első félév sikere (amikor a lap még kiemelkedő, csaknem 1500–1800 példányos előfizetői számmal futott) bizonyította, hogy a szabadságharc utáni apátia után létezik egy stabil, fizetőképes és igényes magyar kulturális elit, amely igényli a magas szintű kritikai és esztétikai sajtót. Összességében a Koszorú a kiegyezés előtti magyar szellemi élet legszínvonalasabb kohója volt, amely egyszerre védte a nemzeti értékeket és nyitott kaput a modern európai gondolkodás felé. Arany ebben az időszakban ismerte fel, hogy az európai irodalomban a regény vált a vezető műfajjá. A folyóirat cikkei, kritikái és elméleti írásai előkészítették a magyar próza realizmus felé fordulását. A kötet „egy koszorúba” gyűjtötte a kor legjelesebb alkotóit (pl. Tompa Mihály, Lévay József, Gyulai Pál, Fáy András), stabil publikációs platformot biztosítva számukra az abszolutizmus nyomasztó légkörében. A lap központi fórumává vált a Kriza Jánost megvédő nemzeti összefogásnak. Arany, valamint fia, Arany László (és később Szabó Sámuel) a Koszorú hasábjain tisztázták a népballadák nemzetközi és balkáni vándormotívumainak természetét. A kötet kiemelten foglalkozott a magyar nyelv és kultúra eredetével, tágítva a hazai olvasóközönség látókörét. A finnugor rokonság tudatosítása: Ebben a félévben (1864-ben) jelent meg Hunfalvy Pál szerkesztésében A vogul föld és nép című kötet (Reguly Antal hagyatéka alapján). A Koszorú rendkívül részletesen, három egymást követő lapszámban, folytatásokban mutatta be ezt a munkát, közelebb hozva a tudományos nyelvrokonság elméletét a laikus értelmiséghez. A Bach-korszak után, de még a kiegyezés (1867) előtt, a politikai elnyomás éveiben az irodalmi sajtó vette át a nemzeti identitás megőrzésének feladatát. Az 1864-es első félévi kötet írásai – a cenzúra szigorú ellenőrzése mellett is – burkoltan a nemzeti önrendelkezést, az anyanyelvi kultúra felsőbbrendűségét és a kulturális intézményrendszer függetlenségét hirdették, fenntartva a társadalmi kohéziót a politikai apátia idején. Félvászon kötés.

Mutass kevesebbet