Kötél nélkül

Egyéni hangú, szigorúan zárt novellákat és gazdagon motivált, érett elbeszéléseket tartalmaz Jókai Anna kötete. Témaköre, hangulata és előadásmódja rendkívül változatos. Írói világában, amely a "legjelenebb" jelen, feltűnnek öregek és fiatalok, tehetetlenek és küzdők, ügyesek és ügyeskedők, munkások és artisták, orvosok és betegek és artisták, orvosok munkások és artisták, orvosok és betegek és persze pedagógusok is (Jókai Anna maga is tanár). Nyomát se leljük e kötetben a nőíróknál oly gyakori elérzékenyülésnek, de kegyetlenül kritikus megfigyelései mégsem lehangolóak, hanem ösztönzőek, mert túlmutatnak önmagukon. "Regényem nemrég jelent meg. Novelláimnak ez az első gyűjteménye. Közülük a legidősebb is mindössze három éves - mondja az író kötetéről -, én magam azonban harminchat vagyok. Ez a kettősség az oka annak, ami talán még nincs, és ami talán már van az általam körüljárt írói világban. Szeretem a történeteket, mert tudom, hogy ami velünk igazán történik, annak önmagában is megvan a jelentése. Szeretem az újat, a valóban korszerűt. De nem hiszek a levegőből lefelé növő, gyökérnélküli fákban. Tisztelem a formát, de még jobban a belső tartást, amelyik leveti magáról a ráfröccsentett, divatos műanyagokat. Érdekel a sorsunk. A saját sorsom és mindannyiunké. Érdekelnek az élet törvényei, mert érzem súlyukat - és a felelősséget is ismerem, élni és cselekedni bennük. Elbeszéléseim hősei nem találják a teljes harmóniát. De keresik az utat, nagy fejszecsattogással. Érzem, a csapások néha kegyetlenek. Mentségül és ajánlásul: nekem is fáj."

Mutass kevesebbet