Kovács Margit gyűjtemény

Nem ​mesterségem, de vállaltam, mert szívemhez nőtt szép feladat Kovács Margit csudás világának tárulkozását segíteni. Milyen is ez a tűzben fogant, egyedülvaló és varázslatos világ: egyben mélységesen emberi és játszin tündérei, mesét mondó és mítoszt idéző, álmot csillantó és látomást elevenítő, telis-teli bűbájjal és búbánattal, gyermekeivel és bölcsességgel, szívvel és lélekkel; és ebben a világban mindenki ott és otthon van: szorgos kézműves és dolgos paraszt, öreg halász és tülkös kanász, hódoló gavallér és kacér kisasszonyka, komoly polgár és cifra katona, bátor dalia és hűséges vitéz, titokzatos varázsló és bűvölő szirén, szárnyaló angyal és szelíd szent, bölcs tündér és jó király, délceg paripa és szelíd csacsi, lomha teknős és jámbor bárány, figyelő őz és ágasfejű szarvas, álnok kígyó és gonosz sárkány, sok szép madár és temérdek hímes virág; és minden benne van: fiatalság és öregség, okosság és balgaság, születés és halál, vágyakozás és várakozás, töprengés és álmodozás, sóvárgás és szorongás, virrasztás és siratás, lakoma és kézfogó, lakodalom és temetés; és minden történik: hiszen Kovács Margit sok-sok teremtménye ott szuszog és bámészkodik, kandikál és pironkodik, tükörbe néz és pletykálkodik, szoptat és dajkál, dalol és táncol, hárfát penget és kürtöt szólaltat, esőt les és hálót merít, kenyeret szeg és gyümölcsöt szed, szemlélődik és emlékezik, titkot les és idéz, gyötrődik és gyászol ennek a nekem nagyon kedves kis barokk háznak lágyan hajló szelíd boltozatai és hűvös dongái alatt, a szép kovácsoltvas rácsok megett, és mindenkihez szól és mindenhez csak az kell, hogy igaz szívvel közelítsük meg lényük mélyét, szívük titkát, rejtőzzék az parasztgúnyába, köntös redői mögé, díszes palást alá, hordozza a mondanivalót lapos vagy magas relief, mintázott vagy korongolt figura, fejezze ki földszínű rücskös samott, komor vörös klinker, borítsa fakó szín, hímes dísz, tompafényű vagy ragyogóan csillogó, sokszínű zománc.

Mutass kevesebbet