Kövületek

Egy napsütéses tavaszi napon kövületvadászatra indultam a budai hegyekbe, hogy néhány szép példánnyal gazdagítsam gyűjteményemet. Épp a Mátyás-hegy keleti oldalán lévő nagy kőfejtőben kalapálgattam szorgalmasan a köveket, amikor két kisfiú jött oda hozzám. Egy ideig csak néztek, majd kíváncsian megkérdezték: "Bácsi kérem, miért tetszik tördelni a köveket?" "Várjatok csak gyerekek, egy kis szerencsével mindjárt meglátjátok!" És valóban, ahogy kalapácsommal kettétörtem egy sárgás mészkőtömböt, kis barátaim ámuló szemei előtt egy zsemle nagyságú tengeri sün és néhány szép kagyló tűnt fel. "Jé - kiáltott az egyik srác -, egészen hasonló kagylót találtam én is tavaly a jugoszláv tengerparton, amikor ott nyaraltunk! De hogy kerül ide, a Mátyás-hegy mészkövébe egy tengeri kagyló?" "Látjátok - szóltam -, épp ez a bizonyíték arra, hogy valamikor itt is tenger hullámzott! Ez a sok kő itt körülöttünk mind az egykori tengerfenék megkövesedett anyaga, melyben kövületként hajdani tengeri állatok maradványai találhatók. A táj és az élővilág sem volt mindig ilyen, mint manapság."

Mutass kevesebbet