Középkori magyar írások

Részlet: HALOTTI BESZÉD (Átírt szöveg) Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Isa (bizony), por és hamu vagyunk! Mennyi malasztban teremte eleve (Isten) a mi ősünket Ádámot és adatta vala neki a paradicsomot házává, és mind paradicsomiban való gyümölcsöktől mondá neki élnie. Héon (csupán), tiltá őt egy fa gyümölcsétől és mondá néki miért nem ennék: - Isa, ki napon eendel ez gyümölcstől, halálnak halálával halsz! Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördöng intetvinek és evék az tiltott gyümölcstől és-az gyümölcsben halálát evé. És az gyümölcsnek oly keserű vala íze, hogy torkukat megszakasztja vala. Nem héon magának, de mind ő fájának halálát evé. Haraguvék Isten és veté őt ez munkás világ belé és lőn halálnak és pokolnak fésze (fészke), és mind ő nemének, kik azok mi vagyunk, hogy is ti látjátok szemetekkel. Isa, és nem egy ember múlhatja (kerülheti el) ez vermet. Isa, mind azhoz járók vagyunk! Imádjuk Urunk Istenünk kegyelmét ez lélekért, hogy jorgosson (irgalmazzon) őnéki és kegyedjen (kegyelmezzen) és bocsássa mind ő bűnét! És imádjuk szent asszony Máriát és boldog Mihály arkangyalt és mind angyalokat, hogy imádjanak érette!

Mutass kevesebbet