Közgazdaságtan nem csak közgazdászoknak

Ahogy minden emberi tevékenység természeti és társadalmi törvényszerűségeken alapul, joggal keressük a gazdálkodás tudományának elvi alapjait is. Magyar nyelven közgazdaságtannak nevezzük, bár világosan két részre tagozódik: a magángazdaság és a közgazdaság tudományára. A kettő szorosan összefügg, de nem azonos. Az emberi közösség egészére nézve más és több törvényszerűség érvényes, mint ami az egyént, a vállalkozót jellemzi. Az ember nem Robinson: közösségi lény. A fajfenntartás eleve a két nem, a férfi és a nő harmonikus együttélésére késztet; a rendkívül kiszolgáltatott utód nevelése pedig a családi közösségben való gondolkodásra szorít. A helyi, majd egyre nagyobb közösségekbe szerveződő társadalom további törvényszerűséget visz a gazdasági tevékenységbe: figyelemmel kell lenni a többiek érdekére is. Vagyis a közösségi szinten nem elég pusztán az egyéni érdek diktálta magatartást követni. Nem garantálja az individuális magatartás a közösség egészének jobblétét. Az egyik legszellemesebb hasonlatot Samuelson amerikai közgazdász mondta: "ha a stadionban mindenki feláll, hogy jobban lásson, gyakorlatilag senki nem lát jobban".Vagyis a gazdaságtudomány mindenképpen két ágra oszlik: a mikro- és a makro?gazdaságtanra. A makrogazdaságtan nem szünteti meg az egyéni gazdaságok szintjén érvényes gazdálkodási törvényszerűségeket, de mindenképpen kiegészíti azokat. Látni kell, hogy a makroökonómiában több a tudatos, mint az ösztönös elem, szemben a mikrogazdasággal, ahol gyakran - úgy tűnik - szinte a megérzéseinket követjük. Hiszen egy államnak törvényi úton, tehát tudatos aktussal kell sok folyamatot szabályoznia, ami kihat a vállalkozások és az egyének gazdasági döntéseire. Az ilyen állami intézkedések át vannak itatva politikai mozzanatokkal, amelyeket sajátos hatalmi érdekek is befolyásolnak.

Mutass kevesebbet