"Köztetek lettem én bolond..."

"Az nyilvánvaló, hogy egyedülálló és eredeti munka lesz mind a József Attila-irodalomban, mind pedig a hazánkban, sajnos, nagyon szegényes irodalompszichiátriai írások között" - írja a még kéziratban áttanulmányozott kötetről a neves pszichológus, dr. Buda Béla. A három tanulmány témája a kései - már "beteg" - József Attila emberi alakja és költői személyisége. A közös témát azonban a szerzők különböző oldalról és módon közelítik meg. Az első a költő műveit és más szövegeit állítja középpontba és értelmezi a személyiségfejlődés szempontjából. A második a művészi személyiség és sors összefüggéseit elemzi, az emberi és költői magatartás által kiváltott közösségi reakció (a kitaszító megbélyegzés, az ún. stigmatizáció) szemszögéből. A harmadik írás József Attila kezelőorvosa - a később Amerikába kivándorolt, s ott jelentős szakmai hírnevet szerzett - Bak Róbert pszichiáter készítette kóresetleírásokat (pathográfiákat) dolgozza fel, arra a kérdésre keresve választ, milyen betegségben szenvedett a költő. A tárgy és a szemlélet közössége, illetve a közelítés eltérő volt, így szerencsésen egyenlítődik ki a kötetben, s a három írás egységes művé áll össze. Mint ahogy a nem azonos szakmában tevékenykedő három szerző (egy irodalmár és két pszichiáter) is nemcsak jól kiegészíti, de jótékonyan kontrollálja is egymást. Elemzéseik céljára a szerzők a legújabb tudományos eredményeket is hasznosító komplex vizsgálati módszert alakítottak ki. Ennek is köszönhetően a kötet irodalomelméleti és pszichológiai tekintetben egyaránt rendkívül gondolatébresztő írás. És - amint az a Valóságban közzétett egyik részlete körül támadt ingerültségből is következtethető - bizonyára vitát kavar majd, ezzel is elősegítve a felvetett problémák jobb tisztázását.

Mutass kevesebbet