Kriminológia I-II.

A bűnözés virtuálisan mindig jelen van a lakosság hétköznapi életében és - szerencsére ritkábban - még a napi gondjaiban is. A téma különleges, izgalmas volta miatt az emberek fantáziájában, szórakozásában, olvasmányaiban, szorongásaiban, érdeklődésében úgyszintén. Emiatt írók, újságírók, tömegtájékoztatási szakemberek, érzékelve a nagyfokú érdeklődést, ugyancsak jelentős figyelmet szentelnek a bűnözésnek. Mivel ezek a szakemberek nem kriminológusok, a témafeldolgozásuk szükségképpen nem tudományos. Stílusuk, bemutatási módjuk érzelmi megközelítésű, féligazságokkal teli, ennél fogva jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a befogadók, a lakosság félreinformált legyen. Mivel a bűnözés mint téma kétségkívül hordoz valami mágikus vonzerőt, amelyet a szenzációkereső tálalás alaposan ki is használ, ezzel szoros kölcsönhatásban az általános életfélelmek részeként a lakosság egy részében kialakuló szorongás (Körinek, 1995, 78. és Köv. o.) egy olyan veszélyt is jelent, hogy szélsőséges, meggondolatlan vagy csak egyszerűen utópista politikusok a bűnözőkben és a bűnözésben mutassanak rá arra a veszélyre, amely szerintük a lakosságot fenyegeti, és amelynek elhárításával, többnyire radikális fellépések ígérésével, biztos szavazókat lehet nyerni. Mindezek után van egy diszkreditált tudományág, a kriminológia, amely örökké többfrontos harcban áll a tömegtájékoztatás szenzációkeresésével, a meghaladott kriminálpolitikai elveket valló és gyakran előítéletes lakossággal és a demagóg politikusokkal, akiknek a bűnözés még valahol kapóra is jön a választások megnyeréséhez. A kriminológia tehát valami olyasmivel foglalkozik, amiről szinte mindenkinek van véleménye, de tételeit, állításait rendre diffamálják, hatékonyságát megkérdőjelezik, vagyis némi túlzással egy alaposan félreértett tudomány.

Mutass kevesebbet