Krisztus Jézusban élni

Szent ​Pál apostol Krisztus örömhírét, evangéliumát hirdeti és büszkén adja tudatára a galata híveknek: "biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberektől való. Hiszen nem emberektől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából” (Gal 1,11-12). Szent Pál Damaszkusz közelében a feltámadt Krisztussal találkozott, akit nem kötnek többé az idő és tér korlátai: az örökkévalóságban él és mindenütt jelen van, bár érzékszerveinkkel nem érzékelhetően, de amelyben akkor és ott teszi magát láthatóvá és tapinthatóvá, amikor akarja. A feltámadása utáni megjelenései olyan jelek sorozata, amelyek élő hitre ösztönöznek a hitetlenséggel szemben. Ilyen az Egyházat üldöző későbbi apostollal való találkozása: ”Saul, Saul, miért üldözöl engem? Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (Csel 9,4-5). Krisztus feltámadása nem csupán holttestének újraélesztése, mint Lázáré, vagy a naimi ifjúé, hanem egy egészen új létmódban való létezése. Amint ugyanaz a víz lehet fagypont alatt kőkemény jég, fagypont és forrpont között olvadékony víz, forrpont felett párolgó gőz, úgy a feltámadt Krisztus ugyanaz, mint akit keresztre feszítettek, de feltámadásában új szellemi, sőt isteni létmódja jutott. Ezért írja Szent Pál: ”Ha van érzéki test, van szellemi is. Ahogy az írás mondja: Ádám, az első ember élő lénnyé lett (Móz 1,2,7), az utolsó Ádám, Krisztus pedig éltető lélekké” (1Kor 15,44-45). Ezért mondhatta Jézus: ”Jobb nektek, ha elmegyek” (Jn 16,7), mert megdicsőülten betérhet az Atyával együtt lelkünkbe, bennünk laknak, ha megtartjuk tanítását (Jn 14,23). Legbensőbb énemnél is közelebb van hozzám, mondja Szent Ágoston: Intimior intimo meo (Aug. Conf:III. 6,11). Ezért imádkozott főpapi imájában: ”Legyetek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám, bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk” (Jn 17,21).

Mutass kevesebbet